_navg-077c-1767955414.png)
_n_4j-205b-1641325590.jpeg)
Wir haben 3 Nächte im Hotel verbracht. Der Empfang war sehr freundlich, das Zimmer ist rustikal und zweckmäßig eingerichtet. Es gibt eine Zwischentür zwischen Zimmer und Flur. Leider klemmte diese. Im Bad gab es leider keine Möglichkeit der Verdunkelung.
Das Frühstücksbüffet war sehr gut und umfangreich. Es gab immer viel Gemüse und Salat zum Frühstück.
An zwei Abenden hatten wir Büffet. Leider kam das Personal mit dem Auffüllen der Speisen nicht nach, man hatte das Gefühl, sich immer nur von den Resten bedienen zu können. Manche Speisen sahen auch nicht besonders frisch aus.
Am letzten Abend hatten wir dann Auswahl aus der Menükarte. Das Essen wurde schnell serviert und war schmackhaft.
Den kleinen Wellnessbereich haben wir uns angesehen, aber da wir das nebenan gelegene Thermalbad genutzt haben, haben wir den Wellnessbereich nicht in Anspruch genommen.
Man kann sich Fahrräder ausleihen. Man sollte diese vor Ort gleich mit den ausgelegten Werkzeugen auf die eigene Körpergröße einstellen.
Wenn wir nochmals auf der Durchreise von Ungarn nach Deutschland sind, kommen wir vielleicht mal wieder.
A harmincadik születésnap margójára
Ma nem hallottam a varjak reggeli beszélgetéseit, mert csukva volt a szobám ablaka. Ki kellett nyitnom, hogy hallhassam őket. Már hiányoztak.
Majdnem egy hete érkeztem ide. Elvonulásra, új élményekre vágyva foglaltam el a szobámat, amelyet a szálló harmincadik születésnapja alkalmából harminc százalék kedvezménnyel vehettem igénybe.
Írói szárnyaimat bontogatva egészen más szemmel figyeltem a környezetemet, mint korábban. Ez alatt a néhány nap alatt rengeteg új élménnyel gazdagodtam. Kapcsolódtam a természet történéseihez, beszélgettem emberekkel, és megfigyeltem azt a láthatatlan munkát is, amely egy ilyen hely működését lehetővé teszi.
Figyeltem a varjak reggeli ébredését és esti hazaérkezését. Megismertem a tulajdonosok történeteit, nehézségeit és azt az elhivatottságot, amellyel nap mint nap dolgoznak.
Károlyt szinte állandóan a szálló körül láttam tevékenykedni. Bár számtalan feladata volt, mindig szakított időt a vendégekre is. Úgy tűnt, ég a keze alatt a munka. Bevallom, eleinte azt hittem, az egyik alkalmazott, hiszen ritkán találkozni olyan tulajdonossal, aki ennyire aktívan részt vesz a mindennapi feladatokban. Meglepődtem, amikor megtudtam, hogy ő a szálló egyik tulajdonosa.
Később megismerkedtem Annával, a feleségével is, aki éppen a recepción dolgozott. Ugyanolyan figyelemmel és kedvességgel fordult minden vendéghez, hozzám is, pedig én csupán a harminc százalékos kedvezménnyel érkeztem.
Utolsó előtti napomon lehetőségem nyílt beszélgetni Klári nénivel, az idős tulajdonossal. Bár már lassítva, de még mindig aktívan részt vesz a munkában. Amikor találkoztunk, éppen a parkot rendezgette, fáradhatatlanul szépítve a környezetet.
Lassan kirajzolódott előttem egy kép. Itt a tulajdonosok nem kívülről irányítják a munkát, hanem maguk is két kézzel dolgoznak azért, hogy a vendégek professzionális élményt kapjanak, mégis megfizethető áron.
Klári néni elmesélte, hogy a mai napig ő varrja a szálló textíliáinak egy részét, a kertjében pedig zöldségeket termeszt, amelyeket az étterem használ fel. Károly arról mesélt, hogyan alakították ki a szállót úgy, hogy a költségeket alacsonyan tartsák, miközben a minőségből sem engednek. Éppen a tó környékét rendezte: talicskázott, lapátolt, sepregetett – olyan munkákat végzett, amelyeket sok helyen már rég másokra bíznának.
Fantasztikus, amit ez a család harminc év alatt létrehozott. A vendég itt valóban az első. Még a zajjal járó munkákat is elhalasztják, hogy ne zavarják a pihenést, és ha csendesebb feladatot végeznek a közelben, akkor is megkérdezik, nem zavarnak-e.
Ez a hozzáállás ritka érték. A felelősségteljes irányítás, a saját kezűleg elvégzett rengeteg munka és a részletekre való odafigyelés teszi lehetővé, hogy ezt a magas színvonalú élményt a vendégek elérhető áron élvezhessék.
Minden elismerésem ennek a családnak.
Köszönöm az itt töltött napokat, az élményeket és azt a sok pihenési lehetőséget, amelyet az évek során újra és újra megtapasztalhattam. Köszönöm a bizalmukat, a kedvességüket és azt, hogy harminc év után is ugyanazzal az odaadással fogadják vendégeiket.
Boldog 30. születésnapot kívánok a szállónak, és még sok évtizednyi hasonló értékteremtő munkát ennek a kivételes családnak!
Horváthné Gáncs Csilla
2026. június 6.
Mai élményeim
Felébredtem. Lassan érzékeltem, hogy a varjak egyenletes kúrjongása árad szét a testemben. Mintha egyszerre keltek volna fel és indították volna el napjukat.
Úgy hallottam, sokan nem szeretik ezt a zajt. Számomra ez nyugtató zaj. A fák leveleinek susogása, a békák kuruttyolása, a szél hangja, ahogy a fülem mellett süvít át és természetesen több másik madár hangja mellett, meghatározóan a varjak hangja. Napközben csak az otthon maradt szülők és gyerekek hangjaival. Ezek a hangok tudnak igazán megnyugtatni. Együtt lenni a természettel, kapcsolódni hozzá szerintem a legmegnyugtatóbb tevékenység a világon. A valahová tartozás érzését adja meg, hiszen mi magunk is a természet részei vagyunk.
2026. június 5.
Vacsora után kiültem a tetőtéri szobám teraszára megfigyelni a varjakat. Hangosak voltak, mint mindig. A zaj irányába fordítottam a fejem. A szemem előtt lassan apró fekete pettyek rajzolódtak ki a fák ágain. A szemem sarkából mozgást vettem észre. Odafordultam. Megannyi fekete madár repült a szálló melletti erdő fái felé, mintha épp hazaérkeznének a fárasztó nap után. Csak jöttek és jöttek. Elmenni alig láttam egyet egyet. Biztosan még kiugrottak a boltba némi elemózsiáért. Ahogy egyre többen tértek haza, a fák ágai megteltek a fekete pettyekkel, mintha egyre több termés érett volna be egyszerre. Hosszú kurjongatásokkal mesélték el egymásnak a nap eseményeit. Lassan halkulni látszott a beszélgetés, mikor egy távolban közlekedő kipufogó hangos durranása megriasztotta a terméseket és hangos kurjantás kíséretében reppentek fel az ágakról, de csak annyira, hogy épp még a következő szárnycsapással szinte ugyanarra az ágra üljenek vissza. Miután visszaültek megbeszélték egymással az ijedelem okát.
Közben jobbra fordítottam a fejem. A távolban újabb fekete pöszök úsztak az erdő fái felé az ég szürke, fehér és kék sávjai alatt. Váltakoztak, mintha Isten a fehér, kék és szürke festékeket a vásznon ecsettel oda vissza húzta volna párszor, hogy azok egymást is fedjék.
Visszavonultam a teraszról és az ágyamba fekve, a varjak halkuló beszélgetése ringatott álomba.
2026. június 4.
Ma reggeli után kimentem az új épület udvarára dolgozni. Kaptam hosszabbítót a laptopomhoz, felnyitották nekem az egyik napernyőt, hogy árnyékban dolgozhassak. Ahogy melegedett az idő egy kis hűsítésre vágytam, így a szauna pavilonban lévő zuhanyzóban hűsítettem le magam.
Miután kijöttem az épületből, egy zöld békára lettem figyelmes, aki egy összegyűlt békanyálon napozott félig a víz alá nyomva természetes tutaját. Lefotóztam. Nagyon halkan settenkedve egyre közelebbi fotókat sikerült készítenem róla. Végül már a tó stégjén állva készítettem a képeket.
Meguntam. A létrához léptem és újabb békákra leltem rá. Gondoltam újabb fotókat készítek, azonban véletlenül videóra állítottam a telefonom kameráját. Miután bekapcsoltam, vettem észre a különbséget. Nem bántam, ugyanis a kiszemelt béka épp úszni készült, így pont fel tudtam venni könnyed mozgását.
Lejöttem a stégről és jobban megnéztem magamnak a tavat. Gyékények sokasága rajzolta meg a tó formáját. A gyékények zöld fala egy helyen szétnyílt, mintha ablakot nyitott volna a víztükörre. A nyílásban rózsaszín és fehér vízililiomok ringatóztak a felszínen, a mellettük lévő csobogó által létrehozott lágy hullámokon.
Lefeküdtem egy napozóágyra pihenni. Miután kizártam a fejemben lévő zajokat, a természet zajai vették át a hangot. A mögöttem lévő erdősávban megannyi madárféleség beszélgetett egymással. mintegy városi piactér, ahol árusok árulják portékáikat a vásárlóknak. Általánosságban varjak kiabáltak egymásnak, de a közelben egy vékony hangú madár a többieket túlkiabálva próbálta megmutatni erdei standját. Közben a tóból békák zaja törte meg az árusok zaját. Szinte már kedvet kaptam, hogy bemenjek megnézni, mit árulnak oly sokan. Eszembe jutottak a fülelős séták, amikre a lányaimat vittem el kiskorukban. De kár, hogy nem ilyen helyen laktunk. A városban csak autók, vonatok, motorok esetleg légkalapács zaját ismerhették fel néhány kutyaugatás és macskanyávogás mellett. Ha most lennének kicsik, ide hoznám őket és itt tartanánk ezeket a sétákat, hogy megismertessem velük a békák kuruttyolását, a nádas susogását és azt hogyan beszélgetnek a madarak az erdőben.
Felfelé fordítottam a tekintetemet és fehér felhők, mint hatalmas tengeri állatok, úsztak keresztül könnyedén a kék égen.
Aki unja már a város zaját és a természet zajos csendjére vágyik, annak tökéletes ez a hely.
2026. június 4.
A szállás kerti tava egy erdő mellett lett kialakítva. Kimentem napozni. A napozóágyon fekve figyeltem a természet zaját. Ahogy hallgatóztam, lelki szemeim előtt egy csecsemőosztály látványa jelent meg, ugyanis a varjak pont olyan muzsikát adtak elő, mintha megannyi csecsemő sírt volna fel egyszerre. Esküszöm, ha valaki egy újszülöttet hagyott volna az erdőben, senki sem tudta volna megkülönböztetni a varjak károgásától a sírását.
Szaunázni akartam, ezért elindultam a panorámás épület felé. Belépve tapasztaltam, hogy már most is kisebb fajta szauna van bent. Felfedeztem az indító panelt és nyugtáztam, hogy finn szaunát is kapcsolhatok. Hát persze, hogy azt akartam. Rátettem az ujjam a gombra és rögtön kiírta, 85 C fok, most 33. Vajon mennyi ideig tart neki felmelegedni? - méláztam el rajta. Na mindegy. Napozok még egy kicsit, aztán megnézem.
Kb. 1 óra múlva mentem vissza. Már 84 C fok. Oké, akkor bemegyek, de előtte lehűtöm magam, nehogy hőgutát kapjak. Beléptem a zuhanyzóba és rögtön a hideg víz alá álltam. Lehűlt testtel léptem be a szaunába. Löttyintettem egy kis vizet a forró kövekre, majd elfoglaltam a helyem kissé távolabb. A panorámás ablakokon nezelődve tűrtem a forró, párás levegőt. Ahogy jobbra fordítottam a fejemet, az udvarban egy setáló gólyát vettem észre. Még sohasem láttam ilyen közelről ezt a fenséges madarat. Csodálattal bámultam, majd az izzadság árasztotta el a szememet. Már nem láttam semmit. Letöröltem, de ahogy újra jobbra néztem, már nem volt ott a madár. Szomorúan tűrtem tovább a forróságot. Fogalmam sincs, mennyi idő telhetett el közben. Izzadságban úszva néztem magam elé, mikor a szemem sarkából mozgást vettem észre. Oda fordultam. A gólya volt, teljes életnagyságban. Nem is tudtam, hogy ekkora. Ahogy ültem, úgy tűnt egymagas velem. Megbanonázott a látvány, ahogy magasztosan lépkedett a tó felé.
- Szia - mondtam ki hangosan.
Meghallhatta, mert hirtelen megállt és körülnézett. Már nem érezte biztonságosnak a terepet ezért kettőt ugrott, majd könnyedén emelte magasba hatalmas szárnyaival a testét. Végül én is elhagytam a helyiséget. Nem tudom mennyi időt lehettem bent, ugyanis elfelejtettem megfordítani a homokórát. Lezuhanyoztam, majd hanyatt dobtam magam a napozóágyon. Hamarosan úgy döntöttem, hasra fordulok. Nehézkesen megfordítottam a testemet és a pozíciót elérve egy sásliliom sárga virága nézett velem szembe a mogyoró bokrok alól. Mintha direkt engem üdvözölne.
2026. június 4.
